Etikai és módszrtani dilemmák a K22-ben

Rövid betekintés egy részvételi akciókutatás kutatásetikai dilemmáiba

Az INSPIRE Horizon Europe kutatás célja olyan új gyakorlatok kimunkálása, amelyek a közpolitika-alkotásban való érdemi részvételt segítik a politikai viták terrénumán nehezen mozgósítható és integrálható hátrányos helyzetű rétegek számára, akár azért, mert formálisan kizárják őket a politikai rendszerből vagy azért, mert hiányoznak az alapvető erőforrások a hatékony szerveződéshez és cselekvéshez. A projekt további eleme, hogy mindehhez művészeti alapú módszereket alkalmaznak az egyes helyi kutatások. A nemzetközi kutatócsoport magyar tagjai a lakhatási nehézségekkel küzdő BMSZKI „No Slum” – Kőbányai út 22. szám alatti bérlakásprogramban résztvevő lakókkal dolgoztak együtt az ún. fotóhang mint művészet alapú módszer bevonásával. Egy ilyen kutatás nem csak az általános kutatásmódszertani dilemmákat veti fel, hanem nagy hangsúllyal a kutatásetikai dilemmákat is, de a kutatócsoport működési kereteinek meghatározása is természetesen kulcskérdés. A következőkben a módszertan és etika köré épülő főbb pontokat foglaljuk röviden össze.

Vulnerábilis csoportok bevonása a projektbe

A kutatásban a BMSZKI „No Slum” – Kőbányai út 22. szám alatti bérlakásprogramhoz kapcsolódó lakók, szociális munkások, a fenntartó, önkormányzati iroda munkatársai és egyéb szakértők vesznek részt. Először is, nagyon fontos volt feltérképezni ezeknek a különböző csoportoknak a pozícióját a kutatással kapcsolatban és végső soron a megfelelő engedélyre is szükség volt a fenntartó részéről. A lakók bevonására kiemelt hangsúlyt fektettünk: tekintettel a több szempontból hátrányos helyzetükre, hosszú és alapos előkészítő munka előzte meg a bevonást, illetve maga a toborzás is több lépcső mentén történt. Mind a kutatás, mind a ház szempontjából szükséges volt végig gondolni a módszertani, etikai, adatkezelési kereteket, a potenciális kockázatokat és hasznot is detektálva. Az előkészítő szakaszban célunk volt egy, a kutatásba bevont lakók számára jól értelmezhető kutatási kérdés megfogalmazása, valamint végsősoron a kutatás olyan szemmel való átgondolása, hogy annak formális lezárultával milyen leágazásai tudnak fennmaradni a házban. Az egyik alapvető „tételünk” az volt, hogy kutatótársként tekintünk a kutatásban résztvevő lakókra. Ebből az is következik, hogy a kutatásban való érdemi részvételhez több olyan előkészítő alkalomra is sort kerítettünk, amely során a csoport (és tagjainak) megerősítése volt a cél. E kapcsán került előtérbe az „ellenszolgáltatás” kérdése is, melynél az egyenlő kutatói státuszt maximálisan elismerve a részvételért honorárium járt.

Lépésről lépésre – egy közös folyamat

Az egyik központi dilemma a módszertan és etika, valamint az időbeliség metszetében helyezkedett el: az előkészítő szakaszban igyekeztünk minden lehetséges előre azonosítható, az előbbiekben említett területeken felmerülő kérdést azonosítani annak érdekében, hogy egyfelől egy tisztázott keretrendszerbe hívjuk meg a kutatótársakat, másfelől pedig, hogy a kutatás megkezdéséhez már rendelkezzünk a megfelelő kutatásetikai engedéllyel. Azonban figyelemmel arra, hogy a kutatótársak érdemi részvételére számítottunk a projektben, számos döntést csak a kutatás egy későbbi szakaszában, velük közösen hoztunk meg, valamint ebből fakadóan újabb módszertani és etikai kérdések is a közös munka mentén tudtak csak kirajzolódni. Így az egész folyamatot egy nagyon szoros módszertani és etikai támogatás kísérte, hogy megfelelő módon le tudjuk követni ezeket a felmerülő helyzeteket, kérdéseket. E folyamatban számíthattunk a HUN-REN TK Kutatásetikai Bizottságának támogató segítségére.

A lakók beazonosíthatósága – etika és adatvédelem

Már az alanyok bevonása előtt reflektálnunk kellett a beazonosíthatóság kérdésére: a projektben egyértelműen szerepel a ház címe mint személyes adat, amely adatkezelési és etikai kérdéseket is felvetett. Ennek feloldása pont annak specialitása révén volt lehetséges: a ház és a házban élők tapasztalatai ismertek és publikáltak a sajtó által is, így ezek szélesebb körben is ismertek már. Egy részben ide kapcsolódó kérdés volt a kutatásban nem résztvevő lakók tájékoztatása a házban folyó kutatásról és annak biztosítása, hogy jelezhessék, ha a házban készülő fotókon nem szeretnének részt venni.

Technikai kérdések – módszertan, etika és adatvédelem interszekcionalitása

Már az előkészítő szakaszban előzetes vizsgálódásokat végeztünk annak érdekében, hogy a fotóhang módszert megfelelően tudjuk majd integrálni a kutatásba. A lakók bevonása után az előkészítő alkalmakat követően már érdemi beszélgetés folyt a fotóhangról. Ezeken az alkalmakon közösen tisztázták annak lényegét, technikai részleteit, valamint a vonatkozó kutatásetikai kérdéseket. Ebben a körben szükséges volt átgondolni, hogy mely eszköz használata jelenti a szűk keresztmetszetet, azaz mely eszköz nyújt magabiztos használatot és segíti a legjobban a kutatás megvalósulását. Valamint, egy rövid oktatás keretében a módszertani, de kiemelt jelentőséggel az etikai és adatvédelmi szempontokat is rögzítették. Komoly dilemmát jelentett az eszközválasztás kapcsán, hogy ezek az eszközök, amelyekkel a fényképek készülnek, olyanok legyenek, amelyeket egyfelől mindenki megfelelően tud használni, de egyúttal az adatvédelem fő elveinek is megfelelnek – a legfontosabb elv, ami segített feloldani ezt: a biztonság szempontja volt.

Formális keretek

Az előző pontokból már átszűrődött, hogy a kutatás összetettségéből is fakadóan több ütemben, az éppen előttünk álló szakaszhoz új kutatásetikai engedélyt és ha szükséges volt, új adatkezelési tervet, valamint az ezekhez a szakaszokhoz tartozó tájékoztató és beleegyező nyilatkozatokat készítettünk. Ezt azért szükséges külön is megemlíteni, mert a munkacsoportok számára fontos lehetőség, támasz volt a folyamat során jelentkező dilemmák megosztása, az ezekről szóló szakmai vita, és végső soron a Kutatásetikai Bizottsággal való konzultáció, ugyanis pont ezek körül tudott kibontakozni a módszertan–etikai közötti egymásra hatása, valamint itt rajzolódott ki a formális keret (konzultáció a Kutatásetikai Bizottsággal, engedélyek, nyilatkozatok, stb.) jelentősége is, ugyanis végső soron ezekre tudott a kutatócsoport megnyugtatóan támaszkodni.

Digitális részvétel

A projekt késői szakaszában új kihívásként jelent meg a Decidim platform bevonása, amely lehetőséget adott a kutatási folyamat során született tartalmak – fotók, történetek, reflexiók – nyilvános publikálására és megvitatására. Ez a digitális részvételi eszköz jelentősen növeli a transzparenciát és a demokratikus részvétel lehetőségét, kihangosítva a résztvevők érdekeit, ugyanakkor számos új módszertani és etikai kérdést is felvetett. Különösen hangsúlyossá vált az adatvédelem és az anonimitás biztosítása, valamint a digitális hozzáférés egyenlősége, hiszen a platform használata kizárhatja azokat, akik nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel vagy kompetenciákkal.

Emellett minden megosztott tartalom esetében kiemelten ügyelni kell arra, hogy a résztvevők hozzájárulása egyértelmű legyen, és jogukban álljon bármikor visszavonni azt. Továbbá ha a résztvevők saját tartalmakat osztanak meg, a velük kapcsolatos jogaik is tisztázandók. A Decidim alkalmazása így egyszerre jelent előrelépést a részvételiségben és transzparenciában, miközben új etikai dilemmákra való érzékeny reflexióra hívja a résztvevőket a kutatási folyamat lezárásakor.

További részletek a projekt digitális megjelenítéséről itt érhetők el.

Módszertani dilemmák

Miután a kutatócsoport tagjai megismerték egymást és kialakult a bizalom ahhoz, hogy egy közös projektbe belevágjanak, a havi találkozók révén a résztvevőknek lett egy általános tudása a K22 bérházról, és mindenki motiválttá vált a ház sorsát érintő munkában való részvételre. Közös elköteleződés alakult ki a tekintetben, hogy (1) a házban élő felnőttek, (2) gyerekek és (3) a ház sorsában érintett külső szereplők is bekapcsolódjanak a részvételi kutatásba, vagyis három “célcsoporttal” dolgozzunk a tervek szerint két csoportban. A havi személyes kutatói találkozókon sikerült megfogalmazni a kutatási kérdést: Mi legyen a ház jövője?

Fontos volt kialakítani, milyen struktúrában, munkacsoportokban dolgozik a team, kik koordinálják azokat és milyen gyakorisággal találkoznak. A munkacsoportok kialakításánál a felnőttekkel és  a gyerekekkel induló részvételi kutatás előkészítésének és majdani lebonyolításának legbiztonságosabb, leghatékonyabb formáját kerestük. Létrehoztunk a munka szervezeti feltételeit és kereteit biztosító operatív stábot, egy a részvételi kutatócsoportokat módszertanilag támogató csoportot illetve, a részvételi kommunikációt és a részvételi etika alapelveit kidolgozó csoportot. Mind a négy háttér támogató csoport a részvételi folyamatok biztonságos, gördülékeny és professzionális lebonyolítását szolgálja. 

A módszertani munkacsoportban megfogalmaztuk a kutatási program fő célját: “Fő célunk, hogy a ház és a benne élők jelenlegi lehetőségeivel és korlátaival kapcsolatos közös gondolkodás alapján közös tudás és jövőbeli tervek jöjjenek létre. Ennél építünk a helyi közösségfejlesztő szociális munka és érdekérvényesítő tevékenységek korábbi eredményeire (pl. Bérlői Érdekvédelmi Csoport), és hozzáférhető, inkluzív, demokratikus eszközök hozzáférhetővé tételével (pl. fotóhang), felhatalmazzuk a kutatás jogával és lehetőségével azokat, akiket a K22 ház sorsának alakulása személyes/szakmai/munkaköri/politikai szempontból érint - beleértve a házban élő gyerekeket is.”

Az etikai munkacsoport - a célokhoz igazodóan illetve a részvételi akciókutatások etikai alapon megfogalmazott tudományos érvényességi kritériumait a saját munkánkra adaptálva -  megfogalmazta azokat az irányelveket, amelyekhez a kutatási folyamat egyes fázisaiban, mint a munkánk biztos kereteihez, vagy mint valamiféle iránytűhöz időről-időre vissza tudunk térni. 

A felnőttek részvételi kutatását előkészítő munkacsoport a megfogalmazott célok és alapelvek alapján dolgozta ki a kutatás menetét.

Összefoglalva tehát egyértelműen látható volt, hogyan jár kéz a kézben a módszertan és kutatásetika, hogyan alakul lépésről lépésre a kutatás, melyekre a nagyon szoros együttműködés, támogatói háttér egy viszonylag biztonságos légkört és keretet tudott adni, amely végső soron a kutatás sikeres véghezvitelét is jelentette.